MacNeel lovag egy pillanatra lemerevedett a roboszorka delejes erejétől, de aztán meglepődve érezte, ahogy a bénító hatás lassan elmúlik. A számtalan párviadalban szerzett tapasztalatnak hála, a lovagnak volt annyi lélekjelenléte, hogy mozdulatlan maradjon.
– Lehet, hogy a vízi robottól kapott műanyag borításban van valami, ami letompítja a boszorka varázserejét? – tépelődött magában.
Titokban, hogy a másik ne vegye észre, megmozgatta a kisujját. Sikerült! Úgy látszik a fényes műanyag burkolat nem csak víz-, hanem varázsálló is! A lovag alig tudta elfojtani örömét, miközben lázasan járt a processzora, hogy hogyan használhatná ki ezt az előnyt, de a roboszorka, úgy látszik, előbb unta el a játszadozást.
– Szerintem ne húzzuk egymás idejét! Mi lenne, ha megint megmártóznál egy kicsit? Remélhetőleg utoljára – mordult fel Boszorkód, és meggondolatlanul az internetkútra nézett.
MacNeel lovag tudta, hogy nem lesz több esélye, ezért fürgén a másik felé ugrott, és lesújtott a kardjával.
– Pusztulj! – ordította, és minden dühét beleadta a rettenetes csapásba.