Csóválta a fejét Vasgyúró, de azért megint összegyúrta a gépet, és dagasztotta még vagy negyed óráig, de úgy, hogy szikrát hányt a vas a kezében. De lett is belőle egy olyan hiper-szuper számítógép, hogy majd megszólalt! Hiper-szuper monitorral, hiper-szuper egérrel és hiper-szuper billentyűzettel, naná!
– Na, ezt próbáld ki! – mondta fáradtan Kódnyűvőnek.
Az odaült, de már két kattintás után mondta, hogy ez jó lesz. Ezután megropogtatta az ujjait, és elkezdett gépelni. De olyan gyorsan, hogy a billentyűzet füstölni kezdett, miközben a képernyőn egymást kergették a kódok és táblázatok. A kisrobot már attól félt, hogy lángra kap az egész miskulancia, amikor Kódnyűvő végzett. Színpadiasan felemelte a mutatóujját, és rácsapott az Enter billentyűre.
És lássatok csodát, erre a billentyűkattintásra a Kalamona raktáránál abban a minutomban leállt minden. És amikor azt mondom, hogy minden, akkor tényleg úgy értem, hogy minden! Az összes harci robot kikapcsolva esett össze, a kamerák lekonyulva, vaksin meredtek a világba, a vadászdrónok pedig alélt madarakként potyogtak egymás után a földre. Még tán a robotegerek és a robotcsótányok is lefagytak a raktár sarkaiban, bár ebben nem vagyok biztos...