És ekkor a roboszorkány szeme vörösen felizzott!
A trónteremben ettől mindenki ledermedt, moccanni sem tudott, a roboszorka pedig lassan, megtört léptekkel odament az idősebbik robot-királykisasszonyhoz, aki még most is dacosan nézett rá.
– Megbántad-é, te lány, amit a fiammal tettél? – kérdezte a roboszorkány.
– Én nem tettem vele semmit, ő esett a tengerbe – válaszolta felháborodottan a robot-királykisasszony.
– Rendben, lányom, te akartad.
A roboszorkány intésére a robot-királykisasszony maga elé emelte a két kezét, hiába küzdött ellene. Hirtelen az összes gyűrűje leolvadt az ujjairól, a leány fájdalmasan felsikoltott.Forrás: Freepik
A roboszorka lehúzta szép piros-köves gyűrűjét, és lassan rácsúsztatta a leány egyik ujjára. Mormolt valamit, mire a gyűrű köve halványan világítani kezdett. Ezután belenézett a megrettent királykisasszony szemébe, és halkan, mintegy magának, mormogni kezdett.