A verseny első napján, a fényes megnyitó ünnepség után a résztvevők felsorakoztak a palota előtt, ahol maga a felséges robotkirály szólott hozzájuk.
– Legyetek üdvözölve, bátor jelentkezők, kísérjen titeket jó szerencse a verseny alatt. Az első feladat könnyű, leányom kezéből kell kikapni a rézpántlikát, itt az erkélyen. Akinek ez nem sikerül, az mehet isten hírével.
Elkezdődött a vetélkedés, a legtöbb versenyző gond nélkül felrepült a királykisasszonyig, aki unott képpel tartotta a pántlikát. Csak akkor élénkült meg, amikor egy-két próbatevőnek megvillant a királyi koronás címer a páncélján. Ezeknek még egy csábos mosolyra is futotta a királykisasszony részéről.
Utolsónak a kisrobot indult, és bár ő is könnyűszerrel megszerezte a pántlikát, mintha a királykisasszony szándékosan akadályozta volna, amikor kikapta a kezéből a rézszalagot. Biztos csak képzelődtem, gondolta a kisrobot.