Harmadik napon a robotkirály megint maga szólott a még versenyben lévő robotkirályfikhoz és a kisrobothoz.
– Gratulálok nektek kiváló királyfik, akik...
Itt a hopmester halkan köhintett egyet.
– Ja igen... khm... és neked kisrobot, akik teljesítettétek az eddigi két próbát. Mint láthatjátok, gyönyörű leányom most nincs mellettem. Ő már kora reggel elindult, hogy a királyi léghajó fedélzetén felemelkedjen tízezer méter magasra, ahol repesve várja leendő mátkáját. Ha felnéztek az égre, akkor a tenger felett az égen az a pici pont ő maga...
Újabb köhintés a hopmester felől.
– Mi? Ja igen, az a léghajó. De mindegy, a lányom is ott van a fedélzetén, kezében az aranypántlika. Szerezzétek meg robotlegények, hogy vejemmé fogadhassam a szerencsést.
Hüledeztek a királyfiak, tízezer méter az nagyon magasan van. De azért nekiindultak.