Hű, mérges lett a királykisasszony, mert tudta, hogy már csak a kisrobot van hátra. Megparancsolta a léghajó kapitányának, hogy emelkedjenek olyan magasra, amilyenre csak tudnak. Hiába tiltakozott a másik, hogy az tilos és szabályellenes, a királykisasszony megfenyegette, hogy vagy felemelkednek, vagy saját kezűleg hajítja ki a kapitányt a léghajóból.
Felemelkedtek.
Odalent közben nekikészülődött a kisrobot, ügyesen elstartolt, és magabiztosan emelkedett a léghajó felé. Mintha messzebb lenne, csodálkozott magában, de aztán csak megrántotta a vállát, és emelkedett tovább. Hamarosan megközelítette a léghajó ablakát, de a robot-királykisasszony nem nyújtotta felé az aranypántlikát, inkább durcásan a háta mögé rejtette.
– Édes mátkám, mutasd azt a pántlikát, hadd kapom ki a kezedből. Aztán te az enyém, én a tiéd, üljük meg a lakodalmat – nyújtott a kezét a pántlikáért a kisrobot, de a királykisasszony dühösen nekitámadt.