Odabent nem más, mint a kisrobot nővére álldogált, aki azt hitte, hogy az ura, a négyfejű arany dragobontó tért haza. Jaj, de megörült, amikor meglátta testvéröccsét. Éppen megölelték egymást, amikor hatalmas zúgás kerekedett, és egy jókora szöges aranybuzogány csapódott a kapufélfába.
– Jaj, édes öcsém, menekülj innen, mert ha a férjem uram hazaér, ízzé-porrá zúz. Ez az ő buzogánya, ezzel jelzi a jöttét.
A kisrobotnak se kellett több, odaugrott, hogy kirántsa a buzogányt az kapufélfából, és visszahajítsa. De meg sem tudta mozdítani.
– Ventus, szépen kérlek, add kölcsön az erődet – fohászkodott újra a kisrobot.
Ezután már könnyedén kikapta, és meglengette a feje fölött a buzogányt, majd visszahajította a Marsra. De sajnos elvétette a dobást, és a Mars helyett annak egyik holdját trafálta telibe, a Phoboszt!... Vagy a Demioszt?... Mindegy, a lényeg az, hogy a kis hold rögvest szétrobbant, úgy szórta a szikladarabokat szerte-széjjel az anyabolygója körül, hogy még. Nem telt el egy fertályóra, és csodák csodája, a Marsnak is olyan gyűrűje lett, mint a Szaturnusznak!