– Hoppá, ezt nem így akartam! – húzta be a nyakát a kisrobot, majd kisvártatva csak legyintett. – Nem is néz ki olyan rosszul. A beste szörnye meg keresheti egy darabig a buzogányát! Kedves néném, addig meginnék egy kis olajteát.
A testvére bekísérte, asztalhoz ültette. Amint ott teázgattak, nagy dérrel-dúrral megérkezett a négyfejű dragobontó. Aranypáncélja még a sápadt napfényben is vakítóan ragyogott.
– Ki merészel tréfát űzni a buzogányommal? Majdnem elvitte az egyik fejemet, alig tudtam elhajolni előle. Ráadásul úgy durrantotta szét a kedvenc holdamat, mint valami kövér lufit.
– Ne haragudjál, drága férjem uram, csak a testvéröcsém jött látogatóba, és nem tudta, hogy az a te buzogányod. Azt hitte, hogy valami űrszemetet hordott ide a napszél, ezért lehajította a Marsra, hogy ne aggasson itt senkinek. De sajnos elvétette, mert, mint mondta, nincs ilyen könnyű gyerekbuzogányokhoz szokva.