Pár perc kevergetés után elővett egy lapos, négyzet alakú öntőformát, és az olvasztótégely tartalmát óvatosan beleöntötte. Amikor a fém megszilárdult, egy fogóval kiemelte a még izzó lapocskát, és a kisrobot felé tartotta.
– Tudod-é kisrobot, hogy mi ez? – kérdezte a robontó.
– Hát... izé... hűtőmágnes? – vakarta a fejét a kisrobot, mert persze fogalma sem volt.
– Még hogy hűtőmágnes! – nevetett fel a robontó, de olyan dörgő hangon, hogy a kisrobot ijedtében elszakította a réztarisznyája pántját. – De tudod mit, igazad van! Ez tényleg olyan.
Azzal a forró fémlapocskát teljes erőből a kisrobot mellkasára nyomta. Az sikoltva ugrott hátra, és kapkodva próbálta lekaparni magáról a négyzetet, de az addigra már a borításához forradt. A forróság szétáradt a kisrobot testében, kellemesen simogatva az alkatrészeit. Lassan megnyugodott.
– Ezt miért csináltad, öreg rob... ? – kezdte, de elakadt a szava, amikor rápillantott a robontóra. Annak fekete páncélja meggyűrődött és megfakult, háta még hajlottabb, hangja még reszketegebb lett. Töltés is alig maradt a szerencsétlen teremtésben.