– Magasságos feszültség, mi történt veled? – ugrott oda hozzá a kisrobot.
– Ne vesztegesd rám az időt, kisrobot, szabadítsd ki a nénédet! – nyögte halkan a robontó – Ne feledd, a számodra már semmi sem lehetetlen. Ha használni akarod az erőt, amit adtam, csak mondd ki a nevem...
– De mi neved, jó robontó? – rázta meg a kisrobot.
– Ventus... – suttogta az, és végleg lemerült.
A kisrobot óvatosan lefektette a földre, halkan megköszönte neki a segítséget, és elgondolkozva kötözte össze a réztarisznyája elszakadt pántját. Talán megkapta az erőt, amivel szembeszállhat a gonosz négyfejű aranydragobontóval, de a Mars nagyon messze van. Hogyan jut el oda? Hogyan?
– Tán repüljek a Marsra? – kiáltott fel kétségbeesetten az ég felé.
Alighogy ezt kimondta, elkezdett emelkedni, majd úgy kilőtt a felhők irányába, mint valami kis rakéta. Ordítva, lehunyt szemmel száguldott ki a Föld légköréből, bele a hideg végtelen űrbe.