– Jöhetsz, ez is le van fagyva.
Kódnyűvő megkönnyebbülten kapcsolta vissza a látását, és követte a MacNeel lovagot a toronyszobába, ahol a két szerencsevadász meghökkenve nézett körül.
A szemük először egy tekintélyes robothalmon akadt meg, ami az ágyán üldögélő, lefagyott Chipkerózsika mellett magasodott. A méretes dombot valószínűleg azok a felsült robotok alkották, akiket az utánuk jövők egyszerűen csak egymásra dobáltak, hogy odaférjenek a királykisasszonyhoz. Arra persze egyikük sem gondolt, hogy ő is a halom tetején végzi majd.
A másik furcsaság egy öreg, díszes páncélt viselő robotlovag volt, aki hanyagul rádőlt a kikapcsolt királykisasszonyra. Minden bizonnyal ő volt az utolsó, aki összekoccintotta a fejét a lefagyott szépséggel, de sajnos benne sem lobogott a szerelem akkora tűzzel, hogy megtörje a Chipkerózsikát sújtó átkot. Szegény robot-királykisasszonynak már láthatóan behorpadt a homloka a sok sikertelen próbálkozástól.