Kódnyűvő gyorsan odasurrant a megviselt királyleányhoz, és végre rájött, hogy mi hozta rá a frászt már egy ideje. Chipkerózsika merev kezében egy kicsi, régimódi mobil lapult, és egyfolytában ugyanazt a tíz másodperces videót játszotta, amiben egy lovag fényes kardjával éppen lenyisszantja egy roboszorkány kezét, miután elhörögte neki azon egyszerű óhaját, miszerint szeretné pusztulva látni.
– Hiszen ez te vagy! – nézett fel Kódnyűvő a videóból MacNeel lovagra. – És én meg ezen parázok már fél órája! Szólhattál volna!
De a másik egyáltalán nem törődött a videóval és annak tartalmával, hanem megragadta a páncélos robotlovagot, és egy erőteljes lódítással a felsült szerelmesek halmának tetejére hajította.
– Szabad a pálya! Odakoccanthatod a fejed – nézett ezután Kódnyűvőre.
– Én ugyan nem, egyből lefagynék – tiltakozott az ijedten.
– Micsoda?... Csak nem azt várod, hogy én koccantsam oda, he?... De hát én mást szeretek! – háborodott fel MacNeel lovag.