Ehelyett inkább egyből rámorgott a remegő királyra.
– Hová tetted, robotkirály?
– Ugyan mit, drága dragobontó komám? Hisz mondtam, hogy nem... – kezdte a király, de befejezni már nem tudta, annyira félt az előtte tornyosuló vasszörnyetegtől.
– Tudod te azt nagyon jól!... De utoljára sikerült elrejtened, és legközelebb már nem leszel ilyen szerencsés, az holtbiztos – lépett közelebb a másikhoz a dragobontó. – Ugyanis neked nem lesz legközelebb.
És ahelyett, hogy kirobogott volna a várból, az egyik vaskos mancsával elkapta a robotkirályt, és gondolkodás nélkül behajította a középső szájába. Az még csak mukkanni sem tudott, már vége is volt szegénynek.
A dragobontó ekkor elbődült.
– Királykisasszony, tudom jól, hogy itt vagy a várban! Tudd meg, hogy most kaptam be, és cincáltam szét apró csavarokra apádat, a hazug robotkirályt, aki háromszor űzött csúfot belőlem. Ha jót akarsz magadnak, akkor legközelebb itt vársz a kapu előtt. Egy hét múlva visszajövök!