Történt ugyanis, hogy három hónapja utasította a Királyi Robotgyártó Vállalatot, hogy készítsenek neki egy robotgyermeket, aki majd átveszi a helyét a trónon, ha eljön az ideje. A vállalat pedig pont azon napon szállította ki az elkészült trónörököst.
– Nem tudták volna egy nappal később hozni! – kesergett a robotkirály.
De nem volt mit tenni, ha megígérte, hát megígérte. Meg aztán két év hosszú idő, addig bármi megtörténhet, vigasztalta magát.
Szépen fejlődött a robotkirály lánya, merthogy leány volt a dobozban, szeme fénye volt az apjának, s kedvence az alattvalóknak. Szépsége mindenkit elhomályosított, de ugyanakkor vagány és közvetlen volt, mint az apja ura. Nem csoda, hogy a leánynak is szenvedélye lett a motorozás, gyakran együtt motoroztak apjával a királyság végtelen országútjain.
De ahogy közeledett a határidő, a robotkirály egyre szomorúbb, egyre szótlanabb lett.
– Mi bántja, édesapám? - faggatta a királykisasszony.