Azzal az égnek nyújtotta a középső fejét, és nemsokára a harmadik szívecske is odacsusszant a másik kettő mellé. A kisrobot ugyan még nem tudta, hogy mire jók, de majd kiderül, gondolta.
Ekkor a dragobontó felemelte mindhárom fejét, és ordított velük egy hatalmasat, majd megrázta magát, mire a testét borító irdatlan láncok darabokra hullottak. Feltápászkodott, jólesően kinyújtóztatta szó szerint berozsdásodott tagjait, és a hátsó lábával könnyedén kirúgta a szoba falát. Az recsegve-ropogva kidőlt, a dragobontó pedig kiugrott a vár udvarára, ahol szembetalálta magát a királykisasszonnyal, aki balszerencséjére éppen akkor ért haza a városból. A szörnyeteg egy pillanatig sem tétovázott, hanem lekapta a motorról, és már vitte is.
– Végre, csak megkapom a jussom! – ordította, és csakhamar eltűntek a messzeségben.
Átkozta magát a kisrobot, átkozta kíváncsi fejét, de aztán megrázta magát.
– Kalandot akartál, öcsém, most megkaptad. Gyerünk kiszabadítani a királykisasszonyt!