Gondolom, azt már sejtitek, hogy Vévé nem repült fel. Se a házak, se a felhők fölé, de még csak húsz centi magasra sem. Ami még nem lett volna olyan nagy baj, ha Misó is vele marad a földön. Ő azonban ordítva vágódott fel a levegőbe, ahogy a piros gomb által üzemeltetett katapultülés kihajította a kocsiból. Szerencséjére az út mellett burjánzó sűrű bokrokra esett, így nem lett semmi baja. Azon kívül persze, hogy majd felrobbant a méregtől.
Vévé lelassított, majd az út szélére húzódva megállt, ahol a röhögéstől fuldokolva figyelte, ahogy Misó kétségbeesetten próbál kikászálódni a belé kapaszkodó ágak sűrűjéből. Még akkor is röhögött, amikor a robotfiú dúlva-fúlva odatrappolt hozzá.
– Végeztem veled, buta jószág! Eridj vissza Simonhoz, és mondd meg neki, hogy nekem nem kellesz! Majd holnap elmegyek hozzá, és visszakérem a motoromat – mondta felháborodva, majd gyalog elindult az út szélén.