– Itt ellehetsz reggelig – mutatott körbe Misó a garázsban, miután végre hazaértek. – Hely van bőven, és reméljük, senki sem zavar meg éjszaka.
– Miért? Ki zavarna? – kíváncsiskodott Vévé.
– Á, nem is kellett volna említenem, de robotmama szerint a garázsunk el van átkozva. Állítólag szellemek lakják, bár én még nem láttam őket.
– Ja, értem – vihogott fel a kocsi. – Legfeljebb beszélgetek velük, hogy jobban teljen az idő.
– Ahogy gondolod – rántotta meg a vállát Misó, miközben odasétált az egyik polchoz. Némi kotorászás után levett róla egy kis fémpalackot, majd lassan kiballagott a garázsból.
Miután egyedül maradt, a kis autó elégedetten nézett körül.
– Korábban kell ahhoz felkelned, komám, hogy az öreg Vévét szellemekkel megijeszd – dünnyögött magában, miközben a helyiséget nézegette. – Amúgy tetszik a kecó. Holnap majd meggyőzöm ezt a dobozfejű mamlaszt, hogy mégse vigyen vissza, aztán pár hónapig ellébecolok itt, hogy...
Durr!
Vévé elmélkedését a garázs oldalajtaja szakította félbe, ami hangos csattanással bevágódott. A kocsi összerezzent.
– Elfelejtette bezárni a maflája. Na mindegy, aludjunk!