Vévé éppen ki akarta kapcsolni magát, amikor a sarokban megcsörrent valami.
– Ki az? Ki van ott? – kérdezte idegesen a kisautó.
– Huhi vagyok, a garázs szelleme – hallatszott egy reszelős, öreg hang. – Te ki vagy? Még nem láttalak itt.
Vévé egy pillanatra meghökkent, majd zavartan felnevetett.
– Ne bolondozz már, Misó gazdám! Tudom, hogy te vagy az. Meg akarsz ijeszteni, de nem fog sikerülni.
Miközben beszélt, a kocsi vadul pásztázta tizenhat beépített kamerájával a garázs minden szegletét, de akárhogy nézelődött, nem látott senkit. Már éppen kezdte azt hinni, hogy csak képzelődött, amikor az orra előtt váratlanul felvillant két robotszem!
– Áááá! Hogy az a kétütemű rosseb! – kiáltott fel Vévé, és ijedtében majdnem nekitolatott a garázsajtónak.
– Misó odabent ücsörög a kanapén, és lehet, hogy már ki is kapcsolta magát. Úgy látom, reggelig össze leszünk zárva – hallatszott újra a reszelős hang, ami jeges rémülettel töltötte el az addig magabiztos kisautót.