– Mit... mit... mit akarsz tőlem? – dadogta Vévé.
– Semmi különöset. Csak barátkozni. Ezt szerettem volna csinálni Misó előző kocsijával is, de sajnos nem sikerült.
– Mi... mi... miért nem?
– Mert hazudott nekem! – csattant fel a szellemhang olyan hirtelen, hogy Vévé ijedtében megint felsikoltott.
A két szem lassan a munkapadhoz lebegett, és felvett onnan egy fényes, botszerű tárgyat. Mármint úgy tűnt, hogy felveszi, mert a dolog onnantól kezdve együtt mozgott a szemekkel.
– Ez... ez... ez meg micsoda? – követte kameráival a súlyosnak tűnő holmit a kisautó.
– Egy golfütő. Szerencsére Misó szeret mindenféle érdekes dolgokat összegyűjteni, így nem olyan unalmas itt. Tudok gyakorolni – jött a válasz, miközben az ütő a kocsi motorháza fölé lebegett.
– Hé-hé-hé! Vigyázz, még a végén megkarcolod a fényezésemet! – horkant fel Vévé.
– Misó előző kocsija is ezt mondta – kuncogott a hang. – Aztán...
– Aztán mi történt? – kérdezte a kocsi megrettenve, miután a másik nem fejezte be a mondatot.
– Bontóba került.