Így történt, hogy Misó hírét vette, használtautó-kereskedés nyílt a környéken, ahol elképesztő áron kínálják a verdákat. No, más se kellett a robotfiúnak! Alig várta a nap végét, hogy bezárhassa a boltot, és kimotorozhasson a város északi végébe, ahol egy régi raktárépület hatalmas udvarán találta meg az új kereskedést. Misó izgatottan hajtott be a telepre, ahol egyből a kínálatot kezdte böngészni.
– Vacak, vacak, drága... Drága, vacak, vacak... – osztályozta magában a két oldalt ácsorgó autókat, amikor valaki harsányan felrikoltott.
– Misó, drága komám! Te vagy az?
A kiáltás gazdája egy megviselt fekete terepjáró első üléséről ugrott elő, ahol a műszerfalon bütykölt valamit. Pár hatalmas lépéssel a motorját leállító robotfiú mellett termett, és ha már ott volt, jól hátba is verte.
– Svindler Simon – morogta kényszeredetten Misó. – Rég láttalak.
– Úgy bizony! De látom, a fekete motor, amit tőlem vettél, még jól szolgál.
– Mondjuk rá... – morogta Misó, de azt már csak magában tette hozzá, hogy ehhez nem kevés bitgarast kellett ráköltenie, miután Simon rásózta.