– Remek, remek! – mosolygott az autókereskedő olyan nyájasan, ahogyan csak egy autókereskedő képes. – Aztán mi szél hozott szerény boltocskámba, Misó komám? Csak nem autóra vágysz?
– Hát... – kezdte a robotfiú, de a másik azonnal a szavába vágott.
– Óriási szerencséd van, komám! Éppen ma áraztam le pár igen fáintos járgányt. Megmutassam őket? – kérdezte a kereskedő, és válaszra sem várva rögvest magával ráncigálta Misót a telep végébe, ahol büszkén mutatott körbe. – Ezeket csak ismerősöknek tartogatom. Nem a legújabb modellek, de éppen ezért már bizonyítottak! És ami a legfontosabb, nagyon olcsók!
Misó érdeklődve nézegette a kínálatban szereplő kocsikat, amelyek koráról Svindler Simon most az egyszer igazat mondott ugyan, de ennek ellenére a rajtuk szereplő árak azonnal lelombozták az autóra vágyó robotfiút.
– Sajnos ennyi pénzem nincs – mondta szomorúan.
Svindler Simon szeme erre ravaszul megvillant.
–  Mi lenne, ha beszámítanám a motorodat, Misó komám? Adok érte ezer bitgarast.