– Micsoda? Háromezerért vettem tőled – háborodott fel Misó.
– Tudom, tudom! De azért beláthatod, Misó komám, hogy a használat nagyon meglátszik azon az ütött-kopott lovacskán. Az első lámpabúrája meg van repedve¹, és ki tudja még milyen rejtett hibái vannak. Sajnálom, csak kilencszáz bitgarast tudok adni érte.
– Micsoda? Az előbb még ezret mondtál!
– Jól van, legyen ezer! Mindig is tudtál alkudozni, komám!
Misó nem szólt semmit, csak kedvetlenül megcsóválta a fejét, és elindult visszafelé a motorjához. Simon ezt látva csalódottan megvillantotta a szemét, és a másik elé ugrott.
– Tudod mit, komám? Van még itt valami, ami érdekelhet.
– Kötve hiszem – legyintett Misó.
– De bizony! Mint régi kuncsaftomnak, neked megmutatom a titkos kincsemet! Nem akartam megválni tőle, de tudom, hogy nálad jó kezekben lesz – kacsintott az autókereskedő Misóra, majd odakísérte egy egészen kicsi metálkék autó elé. – Na, mit szólsz?
– Szóhoz sem jutok!
– Gondoltam!
– De csak azért, mert ebben még kormány sincs!
– Kiszúrtad?
– Képzeld!... Nehéz nem észrevenni! Ha be akarsz csapni, akkor csináld okosabban!

¹ Hogy miért volt a lámpabúra elrepedve? A Százgigás Erzsi és a nagy cserebere című meséből megtudhatjátok.