Az autókereskedő tettetett felháborodással csapta össze a kezét.
– Ugyan, sose vernélek át, Misó komám! Azért nincs benne kormány, mert ez egy önvezető autó. Nem kell kormányozni, csak megmondod neki, hogy hová menjen, és ez az apró tünemény már száguld is a cél felé.
– Tényleg? – kerekedett el Misó szeme, és leplezetlen kíváncsisággal kezdte vizsgálgatni a nagyobb társai között szerényen megbúvó kis autót.
– Úgy bizony! Ráadásul ma akciós! A motorodért cserébe elviheted! Gyere, menjünk az irodámba, és intézzük el a papírmunkát!
Misó gyanakodva nézett Simonra. Túl jól hangzott az ajánlat, hogy igaz legyen.
– Motor van benne?
A kereskedő nagy hangon felnevetett.
– Két villanymotor, extra hangrendszer, légzsákok dögivel, és Robotország térképe a legapróbb részletekig.
– Akkor az aksi hiányzik – kételkedett tovább Misó.
– Az is van benne. Nézd, megmutatom! – mondta Simon, és a kocsira kiáltott. – Indítsd be a motorodat, és ciripeljél nekünk egy kicsit!
A kocsi alig észrevehetően megremegett, és halk, folyamatos zümmögés hallatszott felőle. Misó hosszan nézte a duruzsoló autót, és közben magában őrlődött. Érezte, hogy valami nem stimmel, de nem tudott ellenállni a kísértésnek. Végül a kezét csendben dörzsölgető kereskedőre pillantott.
– Rendben, elviszem!