– Jól van, jól van! Mindjárt hozom! – mondta Misó, és besietett az üzletbe, hogy pár perc múlva villogó szemekkel, dühösen rontson ki onnan.
– Becsaptál, te átkozott! Nem árulnak lávát, mert nincs is olyan autó, ami azzal megy! Odabenn az összes eladó és vásárló rajtam röhög!
A kocsi ártatlan lámpákkal Misóra nézett rá, majd kitört belőle a nevetés. De úgy röhögött, hogy majd egy percig tartott, amíg elcsukló hangon meg tudott szólalni.
– Ne haragudj, de ezt minden új gazdámmal muszáj eljátszanom. Ez nálam a beavatási szertartás, ha úgy tetszik.
– Egyáltalán nem tetszik! – háborgott Misó. – Most mit gondolnak rólam a többiek?
– Ne törődj velük! Inkább hozzál nekem egy korsó olajfröccsöt, egy kis benzinhabbal a tetején.
– Minek?
– Hogyhogy minek? Az az üzemanyagom. Az a svindler nepper nem mondta?
– Hát nem!
– A csaló mindenit neki! Na mindegy, hozod?
Mit tudott tenni, Misó visszaballagott a boltba, és rendelt egy korsó olajfröccsöt, benzinhabbal a tetején.