Misó azonnal felpattant, és hallatlanul megkönnyebbült, hogy végre megszabadult Fonák anyótól. Annyira örült, hogy nevetve forogni kezdett körbe-körbe, miközben a násznép ledermedve figyelte, ahogy a robotmacska a templom közepén pörög a levegőben, és jóízűen kacag.
Az éppen akkor magához térő menyasszony ezt látva azonnal újra kikapcsolt, és a vőlegénye karjaiba omlott. A násznép többsége, most már nem csak az idősebbek, hanem a fiatalabbak is, elborzadva hányta magára a konnektort.
Misó ekkor hirtelen megállt, véletlenül pont az oltárral és a násznéppel szemben, mert támadt egy nagyszerű ötlete. Csodálkozott is, hogy ez eddig miért nem jutott az eszébe. Hiszen celluxszal van leragasztva a szeme! Ha azt leszedi, akkor azzal együtt lejön az eltüntetlakk is, és azonnal látni fog. No, így is tett. Megkapargatta a szemeit fedő cellux sarkait, majd egyszerre lerántotta mindkettőt.
– Kukucs! – kiáltott fel a robotmacska (legalábbis a násznépnek úgy tűnt), és bágyadtan lógó feje fölött a semmiből hirtelen megjelent két világító szem.
Sokadum atya és a násznép erre aztán végképp nem számított, rémülten felordítottak, és megrettenve hátrálni kezdtek az oltár felé.