Kattints a hanglinkekre
, és adj hangokat a mesédhez!
Megértettem, ne mutasd többet
Ezt a mesét 110 alkalommal olvasták végig 2023.09.15 óta.
Volt egyszer egy robotmama, és volt néki egy szép szál fia.
A robotlegénynek MISOO-7-JK-JPPP-PC-C volt a becsületes jele, de a többiek egyszerűen csak Misónak hívták. Jóképű és jószándékú volt ez a Misó gyerek, csak egy kicsit együgyű. Lehet, hogy a robotgyárban egy memóriamodullal kevesebbet tettek be neki, vagy lassabb processzort, ki tudja. A lényeg, hogy ráragadt az Együgyű Misó név.
No, ennek a robotlegénynek egy ideje már nem volt munkája. Robotmama végül megunta, hogy állandóan láb alatt volt, ezért elzavarta otthonról, hogy keressen magának valami szolgálatot.
Így hát Misó felcsatolta bukósisakját, felpattant a fekete motorjára, és egész álló nap száguldott a végtelen országúton. Már estefelé járt az idő, amikor a motor elkezdett köhögni, rángatózni, majd leállt. Próbálta Misó beindítani így, próbálta berúgni úgy, de a szegény jószág csak hörgött, nem indult.
– Nem baj, – morfondírozott Misó – a térkép szerint nem messze van egy város, odáig el tudok gyalogolni. Sőt, ha átvágok ezen a mezőn, akkor még hamarább odaérek.
