Így is tett. Ahogy ott kutyagolt a szürkületben, hirtelen eltűnt a lába alól a talaj, és bebucskázott egy mély árokba. Lett is egyből nagy riadalom és ordibálás a gödör alján, mivel ez egy katonai lövészárok volt. Mindenfelől zöld ruhás emberek ugráltak elő, akik megkötözték Misót, és behajították egy hevenyészett börtöncellába.
– Na, ennek fele sem tréfa – gondolta Misó. – Mit keresnek itt az emberek?
Hamarosan jöttek érte, vitték a tábornokhoz. A tábornok nagy, derék ember volt, ruhája vállán négy-négy ezüstcsillag virított. Jobb kezében kis pálcát tartott, amivel néha rásuhintott a bal tenyerére.
Kérdezi Misót, hogy honnan jött.
Mondja Robotországból.
Akkor biztosan a robotoknak kémkedsz, bökdöste a tábornok Misót a kis pálcával.
Misó nem tudta mi az, hogy kémkedni, ezért azt mondta, hogy nem.
– Tudtam, – kiáltott fel a tábornok – akkor csakis az ellenségnek kémkedhetsz.
– Milyen ellenségnek? – kérdezte Misó.
– Hát akikkel háborúzunk.
– És miért háborúznak?
– Ezért a szent földért, fiam, itt a talpunk alatt.