Mondta Misó az aranycsillagos generálisnak, hogy az ellenség megadja magát, csak szabad elvonulást kér.
Hűha, gondolta a generális, ez biztos egy nagy katonai csel lesz. Gyorsan összehívta a haditanácsot ő is, és úgy döntöttek, hogy inkább ők adják meg magukat, persze szabad elvonulást kérnek ők is. Csináljon ezzel a földdel az ellenség, amit akar. Nekik ugyan nem kell.
– Felőlem... – rántotta meg a vállát Misó, azzal visszaballagott az ezüstcsillagosokhoz. Már kezdte nagyon unni ezt az ide-oda sétálgatást.
– Beleegyeztek a megadásba és a szabad elvonulásba – mondta a táborban.
Hallották ezt a katonák, és annyira megörültek a hírnek, hogy feldobálták Misót a levegőbe, és nem győzték utána a vállát veregetni. Egyszer még Sziri is odasiklott mellé, és mintegy véletlenül odakoccintotta a bájos fejecskéjét az övéhez, amitől Misó szeme nagyon-nagyon elvörösödött...
– Na, ez a része tetszik a kémkedésnek – gondolta a robotfiú. – Átmegyek az aranycsillagosokhoz is, nekik is elmondom, hogy mehetnek haza.