Misó megilletődve odébblépett a szent földről, és könyörögni kezdett.
– Kedves tábornok úr, kérem szépen, én nem vagyok kém, csak robotmama elküldött otthonról, hogy találjak valami szolgálatot magamnak, de lerobbant a motorom, és éppen segítségért igyekeztem.
– Vagy úgy! Mi a neved, fiam? – kérdezte a tábornok elgondolkozva.
– A nevem? Misó. Együgyű Misó.
– Jól van, Misó fiam, esetleg lenne itt neked egy szolgálat. Veszélyes is, halálos is, viszont kitüntetés jár érte. Akár túléled, akár nem – mondta a tábornok. – Akarsz kém lenni?
– Akar a fene – mondta Misó egyből, mert ennyire azért ő sem volt együgyű.
– Az baj, – suhintott a tábornok a pálcával – mert akkor hadbíróság elé állíttatlak, ahol tégedet se perc alatt szétszedésre fognak ítélni.
– Akkor mégis vállalom – mondta Misó azonnal. A szétszedésnél bármi jobb, még a kémkedés is, gondolta magában, akármit is jelentsen az.