Pár pillanat múlva egy csinos robotleány libegett be a szobába, karcsú alakja minden robotlegény tekintetét magára vonzotta volna. Tálcán hozta az olajteás csészét és egy kristálypoharat kétujjnyi teával a tábornoknak. Kacéran nézett Misóra.
– Parancsolj, szépfiú! Lötykölve, nem keverve! – csilingelte a robotleány.
Misó zavartan megköszönte.
Ezután a robotszépség, mintegy véletlenül, gyanúsan közel hajolt Misóhoz, finom sósborszesz parfümje megcsapta a robotlegényt.
– Szeretem, ha valakinek van ízlése – súgta Misónak, és rákacsintott. Misó szeme elvörösödött, mint mindig, amikor elszégyellte magát.
– Köszönjük, Sziri drága – mondta a tábornok, és egy hajtásra kiitta a kétujjnyi teát. Jólesően megrázkódott.
Misó is lassan megiddogálta az olajteáját, és elindult kémkedni.