Ment, mendegélt a sötétben, amerre mondták, amikor hirtelen megszólaltak a szirénák és éles fény világított a szemébe.
– Állj! Ki vagy? – kiáltotta egy ideges hang előtte.
– Misó vagyok, kérem. Együgyű Misó.
– Mit keresel itt? – faggatta az ideges hang.
– Kémkedni jöttem. Ha lehet... – válaszolta Misó.
– Ne viccelődjél velem hékás, mert keresztüllőlek – kiáltotta a hang, ha lehet még idegesebben.
Megijedt Misó, itt még a végén kilyukasztják a szép krómozott borítását. Azt sokba kerül megjavíttatni, inkább jóban kéne velük lenni, gondolta.
– Ne lőjön, kedves ellenség, de én, kérem szépen, tényleg kémkedni jöttem. Csak megnézek néhány dolgot, és már itt sem vagyok. Ígérem nem fogok zavarni – mondta Misó a lehető legbarátságosabb hangján.
De az ideges hangot ez nem hatotta meg, és ahelyett, hogy továbbengedte volna, mindenhonnan katonák rohantak elő, és megkötözték. Megint vitték a tömlöcbe.
– Hát ez nem úgy alakult, ahogy elterveztem – gondolta Misó.