Hamarosan jöttek érte, vitték a generálishoz. A generális még nagyobb, még derekabb ember volt, fején a kucsma akkora volt, mint egy kosár, ruhája vállán pedig négy-négy aranycsillag virított. Bal kezében kis pálcát tartott, amivel néha rásuhintott a jobb tenyerére.
– Na, te Együgyű Misó, azonnal mondd el nekem, hogy honnan jöttél, mit akartál csinálni, mert különben hadbíróság elé állíttatlak – dörrent rá a nagydarab generális.
Misónak ez a hadbíróság dolog már a másik táborban se nagyon jött be, ezért inkább elmesélte, hogy miben egyezett meg az ezüstcsillagos tábornokkal. Még azt is elkotyogta, hogy milyen információkra kíváncsi a másik.
A generális járkált fel-alá egy kicsit, majd ravaszul elmosolyodott.
– Jól van, Misó fiam, szíves-örömest elmondom neked ezeket a dolgokat.
– Hát ez könnyebb volt, mint képzeltem – ujjongott magában Misó.
– De egy feltétellel! Kettős ügynököt csinálunk belőled – mondta a generális.
Misónak természetesen fogalma sem volt, hogy mi az a kettős ügynök, de erről bölcsen hallgatott. Még rájöttek volna, hogy újonc a kémszakmában. Azt meg nem akarta elárulni nekik, ugyi.