– Elmondom, amire kíváncsi vagy, és utána visszamész az ellenséghez... – folytatta a generális.
– Nem most vagyok az ellenségnél? –kottyantotta közbe Misó.
– Ők az ellenség! – horkant fel a generális. Misó jobbnak látta ráhagyni, neki aztán édes-mindegy.
– Szóval visszamész az ellenséghez, és elmondod nekik, amit tőlem hallottál. Aztán óvatosan körülnézel a táborukban, megszámolod hány katonájuk, fegyverük, töltényük van, kapnak-e erősítést, mi volt reggelire...
– Nem vacsorára? – okvetetlenkedett Misó.
– Akkor vacsorára – suhintott a generális a pálcával. – Utána pedig visszajössz, és elmondasz nekem mindent. De mindenekelőtt igyunk áldomást, Misó fiam. Mit iszol?
– Olajteát.
A generális lenyomott egy gombot az asztalán, és kiszólt az asszisztensének.
– Lev Nyikolájevics, hozzon be kérem egy csésze olajteát a kedves vendégünknek! Nekem meg a szokásos... izé... ásványvízből, tudja...
– Értettem, uram – hallatszott a hangszóróból.