Jött a hajnal, jött a roboszorka a robot-királykisasszonyokkal. Kérdi, megvan-é a név.
– De meg ám! – jött a magabiztos válasz szokás szerint. – Szépséges robot-királykisasszonyok, vagy inkább nevezzelek gyönyörű mátkámnak? Szóval a te neved nem más... – itt tartott egy kis hatásszünetet, ahogy a tévés vetélkedőkbe látta –, a te neved nem más...
– Mondjad már, az áram szerelmére! – ugrottak fel, és kezdtek rikácsolni a királykisasszonyok egyszerre, pedig eddig egy szót sem szóltak.
– Amazon! – vágta ki végre a sárga robozzum.
– Amazon? – vihogott a baloldali királykisasszony, és vidáman visszahuppant a trónra.
– Amazon! – kacarászott a középső királykisasszony, és jókedvűen lecsüccsent a helyére.
– Amazon... – gurgulázott a jobboldali királykisasszony, és elégedetten letelepedett a többi mellé.
Csak a roboszorka vágott csalódott képet, majd felcsattant.
– Nem az, te szerencsétlen!
– Vagy esetleg Elza? – próbálkozott a robozzum, de hamarosan a torkára fagyott a szó, mert a trónszék mögül két hatalmas robontó lépett elő, narancssárga szemeit egyenesen rá szegezve.
– Akkor már miért nem Chipkerózsika? – mondta a roboszorka, és a hangjában furcsa mód némi szomorúság érződött. – Köszönjük a próbát, sárga robozzum, de elbuktál. Kapsz öt percet, amíg a robontó barátaink a nyomodba erednek, addig talán szerezhetsz egy kis előnyt.
Mit tehetett a robozzum? Legnagyobb fokozatra állította a lebbencsmotorját, és ahogy csak tudott, elhúzott a palotából. Talán még most is menekül, ha a robontók el nem kapták, szét nem szedték, és el nem adták az interneten.