– Te is segítettél nekünk, kicsi robozzum, hálából mi is segítünk neked!
Akkor aztán, akár hiszitek, akár nem, a szövegszerkesztő programok elkezdték fellegelni azt a rengeteg betűt, miközben a játékprogramok olyan hihetetlen kalandokról, titokzatos rejtélyekről meséltek, hogy az egész trónterem tövig rágta a körmét izgalmában.
A randiappok olyan megható barátságokat és szerelmeket idéztek fel, hogy az egész trónterem zokogott a meghatottságtól.
A videómegosztó alkalmazások olyan vicces videókat, tréfás jeleneteket mutattak, hogy az egész trónterem dőlt a nevetéstől.
Alkonyat előtt egy kicsivel a zöld robozzum összegyűjtötte a szövegszerkesztők elhullajtott lapjait, és sorba rendezte őket. Kész volt a világ legjobb mesekönyve!
Jött alkonyatkor a roboszorka a robot-királykisasszonyok gyűrűjében.
– Készen van-é a könyv, zöld? – kérdezte a roboszorka.
– Készen van, kedves roboszorkány, íme, olvassátok! – azzal átnyújtotta a vaskos paksamétát.
A roboszorka elvette, és a robot-királykisasszonyokkal együtt elkezdték olvasni. Hat perc és két másodperc múlva, amikor végeztek (a robotok, ugye, gyorsan olvasnak), a roboszorka rácsapott a kötegre.
– Hát én ennél jobb mesekönyvet még nem olvastam! – azzal kérdőn a királykisasszonyokhoz fordult. Azok kényszeredetten bólintottak, a roboszorka pedig vidáman folytatta.
– Jó munkát végeztél, kis robozzum, de íme a harmadik, a legnehezebb próba. Hajnalnak első pírjáig találd ki a robot-királykisasszony nevét! – mondta, azzal elhagyták a tróntermet.