Na, ez igazán nem nehéz, gondolta a robozzum, de természetesen neki sem jutott eszébe a robot-királykisasszony neve. Elfelejtette, mint a testvére és mindenki más a királyságban.
Szomorkodott a kis zöld robozzum, honnan tudhatná meg újra, hogy mi a neve a királykisasszonynak. Ahogy ott sopánkodott, bemászott a két böngészőprogram a trónterem ablakán.
– Ne búsulj, kis robozzum, mert elküldtük az összes keresőbotunkat, hogy kutassák át az internet minden zegzugát. Hiszen tudod, ami egyszer felkerült az internetre, az ott is marad, hiába szeretné azt valaki teljesen kitörölni. Meglásd, reggelre meglesz a robot-királykisasszony neve!
Megörült a robozzum, és a böngészőkkel együtt türelmetlenül várta vissza a keresőprogramocskákat, azaz a keresőbotokat. Akik jöttek is egymás után, de sajnos egyikük sem talált semmit a robot-királykisasszonyról. Mintha nem is létezett volna!
– Akárki törölte ki a királykisasszonyt az internetről, nagyon értette a dolgát – kesergett az egyik bot, aki szintén üres kézzel tért vissza.
Lassan eltelt az éjszaka, és már csak egy keresőbot hiányzott, egy kicsi kajla. Pirkadat előtt nemsokkal aztán látják, hogy jön a kajla, de csupa sebes a lába.
– Hol jártál, Kajla fiam? – kérdezi a gazdája, az egyik böngésző.