Vakarta fejét a sárga, na, most mihez kezdjen. Fel s alá sétálgatott, bele-bele rúgott a betűhalomba, és megpróbált összeállítani néhány mondatot. Ő nem ilyen próbákra volt felkészülve! Végül nagy nehezen kiizzadott magából két mondatot, azt leírta ezerszer, remélte, hogy úgyse olvassák el. A maradék betűt meg behányta a kandallóba.
Jött alkonyatkor a roboszorka és a robot-királykisasszony trió.
– Készen vagy-é, sárga? – kérdezte a roboszorkány.
– Megtettem amit tudtam, gyönyörű robot-királykisasszonyok – hízelgett a robozzum, rá se hederítve a roboszorkára. – Íme, a mesém.
– Egyszer egy picike robot pocakon pöckölt egy picike robotot, mire a pocakon pöckölt picike robot pocakon pöckölte az őt pocakon pöckölő picike robotot. Erre az a picike robot, aki először pocakon pöckölte a másik picike robotot, megint pocakon pöckölte ugyanazt a másik picike robotot, mire az immár másodszor pocakon pöckölt picike robot újra pocakon pöckölte az első, őt immár kétszer pocakon pöckölő picike robotot. Egyszer egy picike robot...
– Elég lesz! – kiáltott fel a roboszorka. – Ez szörnyű!