A robot-királykisasszonyok elégedetten felvihogtak.
– Minden bizonnyal tetszett nekik, – vélte a sárga robozzum, és elégedetten húzta ki magát. – Márpedig ha a királykisasszonyoknak tetszik, akkor gond nem lehet.
De a roboszorka csak legyintett.
– Felsültél megint, robozzum, de nem baj, íme a harmadik, az utolsó próba. Hajnalnak első pírjáig találd ki a királykisasszony nevét! – mondta, majd a robot-királykisasszonyokkal együtt elhagyták a tróntermet.
– Na, az nem nehéz, – gondolta a robozzum – hiszen mindenki tudja a robot-királykisasszony nevét, hogy... na, ejnye no, nem jut az eszembe... hogy izé... pedig tudtam!
De nem tudta. Elfelejtette, mint mindenki a királyságban. Az átok mindenki memóriájából kitörölte a királykisasszony nevét. De kitörölte az össze hivatalos okiratról, a nemhivatalos levelekből, az összes weboldalról, minden hírből, messenger üzenetből, sms-ből. Mindenhonnan.
Most aztán megszomorodott a robozzum, honnan a csudából tudhatná mi a neve a robot-királykisasszonynak. Gondolkozott, törte a fejét, de nem jutott eszébe semmi. Végül kigondolt egy nevet, ami elég királylányosan hangzott, gondolta, majd azt mondja. Ha szerencséje van, eltalálja. Így aztán, mint aki jól végezte a dolgát, kikapcsolta magát.