Gondosan visszazárod az ajtót, és óvatosan körbepillantasz. Mozgást mindenesetre nem látsz, és ez jó jel. Akármitől is félt a farkas, valószínűleg nincs idehaza.
Gyanakodva, ide-oda pillantgatva beljebb sétálsz.
A ház közepén jókora asztal, rajta három tányér, két nagy és egy kicsi. Mindegyikben jóféle kása gőzölög, mintha csak most szedték volna ki egy perce.
Ez szöget üt a fejedbe, és összekoccanó fogakkal, de azért jó hangosan kiáltasz egyet.
– Hahó, van itt valaki?
Dobogó szívvel fülelsz, de senki sem válaszol. Megkönnyebbülsz.
Lehet, hogy ezek a tányérok valamiféle high-tech, melegen tartó szuper-étkészlet darabjai. Ezért lehet, hogy még mindig gőzölög bennük a kása, morfondírozol, és vágyakozva nézel az ételre. Megéheztél. Mondhatnád, hogy farkaséhes vagy, de inkább nem emlegeted őkelmét.
Nem tudod, mit csinálj, egyik lábadról másikra állva szemezel az ennivalóval, közben nagyokat nyelsz.
– Megegyem vagy inkább megegyem? – tépelődsz magadban kétségbeesetten, az éhségtől elgyötörve.