Némi hezitálás után elfogadod a kígyó segítségét, és rövidesen újra a felszínen találod magad, szemben a kis sziszegő jószággal.
– Köszönöm – hálálkodsz.
– Nincs mit, te is segítettél nekem, én is segítek neked.
Naná, hogy beszél. Itt minden állat beszél...
– Tényleg? Sajnos semmire sem emlékszem, beverhettem a fejem. Mikor segítettem neked?
– Nemrég bekötözted a sebemet, ezért kaptad cserébe, hogy értsd az állatok nyelvét.
– Ahaaa,... ez sok mindent megmagyaráz. Kérdezhetek valamit?
A kígyócska elfintorodik, és félrebillenti a fejét.
– Nincs gumiszalag, és nem tartja semmi.
– Honnan tudod, hogy ezt akartam kérdezni?
– Mert múltkor is ez izgatott.
– De valaminek lennie kell, különben már rég leesett volna.
– Nem! Hozzám tartozik, és soha nem esik le.
– De mi van, ha...
– Mondom nem esik le!
– Jóvanna.
– De azért van valami...
– Tudtam!
– Nem a koronával.
– Kár. Akkor mivel?
– A farkassal.
– Mi van a beste szörnyével?
– Ne próbálj meg egyedül szembeszállni vele!
– Eszembe sem jutott.
– Akkor jó. Mennem kell. Szia!
A kis kígyó elsiklik, te pedig lassan visszabaktatsz az útra, és folytatod az utad a törpék háza felé.