Már jó sok ideje bandukolsz, amikor a fák között megpillantasz egy újabb kunyhót. Egy pillanatra meghökkensz, mert ilyet házat még nem láttál. Úgy néz ki, mintha egy nagy gomba lenne. Lehet, hogy az is?
Forrás: Jazella– A törpék háza, végre! – sóhajtod, és éppen kilépnél a tisztásra, amikor beszélgetés foszlányait hozza feléd a szél. Úgy döntesz, hogy egyelőre meglapulsz az egyik vastag fatörzs mögött, és onnan kukucskálsz.
A házikó ajtaja előtt egy fekete hajú, fehér képű kislány és egy vénséges vén, nagyon rút, hajlott hátú banya beszélget. Az utóbbi éppen egy szép piros almát vesz elő a kosarából, és a kislány felé nyújtja. Ekkor bevillan valami! Hiszen neked is volt ilyen kosárkád! Hmm... vajon hol lehet most? Elhagytad? Ellopták? Eladtad? Zaciba vágtad? Kérdések, amikre megint csak nem tudod a választ...
– Fogadd el ezt a szép almát, kedvesem – mondja a banya olyan mézesmázos hangon, hogy feláll a szőr a hátadon. Valamiért nem tetszik neked őrusnyasága.
Egyébként valami gyümölcsárus lehet, aki itt házal az erdőben. Mondjuk nem vall valami kifinomult üzleti érzékre, hogy itt akar almát eladni, ahol alig lakik valaki, de mindegy, ez legyen az ő dolga.
– Nem fogadhatok el senkitől semmit – ódzkodik a leányzó. – A törpék megtiltották.
Végre jobban megnézed a leányt, és egész meghökkensz, hogy milyen fehér az arca. Nem csúnya a szentem, de olyan fakó az ábrázatja, mint a hó. Komolyan, úgy néz ki, mint egy kísértet. Abból is a vérszegény fajta. El is nevezed magadban Hűdefehérkének.
– Hűdefehérke, a kísértetkisasszony – vihogsz egy kicsit magadban a saját vicceden, majd tovább kukucskálsz.
– Ingyen adom, kedvesem – kapacitálja tovább a banya a leányt.
Nem hazaló, inkább valami ügynök. Ezért osztogat ingyenes termékmintákat, találgatsz magadban.
Hűdefehérke ekkor, vonakodva ugyan, de elfogad egy almát, te pedig azon gondolkozol, hogy közbelépj, vagy sem.