Úgy teszel, mintha igazgatnád a paplant, majd egy hirtelen mozdulattal a farkas fejére borítod. Ezután villámgyorsan az ajtó felé ugrasz. Hátranézni nem mersz, de hallod, ahogy a takaróba gabalyodott ordas felüvölt.
– Na megállj csak! Most nem menekülsz! – ordítja.
Kirohansz a házból, becsapod az ajtót, de ez nem fogja az ordast feltartani. Ezért rohanni kezdesz az erdei úton a törpék háza felé, de te is tudod, hogy az nagyon messze van, a farkas pedig sokkal kitartóbb futó nálad.
De pechedre még arra sincs szüksége, hogy utánad loholjon, mert amikor hátrapillantasz a ház felé, hogy jön-e a bestia, nem veszed észre a gereblyét, amit valaki hanyagul az út mellett hagyott. Még szép, hogy belelépsz, a nyele azonnal felcsapódik, és úgy orrba vág, hogy csillagokat látsz. Átkozódva huppansz le a földre, és ekkor csoda történik.
Eszedbe jut minden!
Például az, hogy te hagytad az út szélén a gereblyét... Igen, így volt! A nagymamádnak megígérted, hogy összegereblyézed a leveleket, de valami fontosabb dolog, talán egy huncut mókus, elvonta a figyelmedet.
Az emlékek úgy özönlenek, hogy csak kapkodod a fejed. Piroskának hívnak, szeretsz az erdőben csatangolni, és bizony van piros szoknyácskád, piros mellénykéd és piros pulóvered, amin van kapucni. Vagy ahogy a normális emberek hívják, süsü. Az is piros, naná.
Legszívesebben felkacagnál, de sajnos nem ez a legjobb pillanat az örvendezésre. Rekedt morgást hallasz, egész közelről. Túl közelről... A farkas sompolyog feléd, te pedig csak kóvályogva ülsz a földön. Ki van zárva, hogy el tudj futni. Az ordas látja ezt, ezért először elégedett vigyorra húzza, majd nagyra tátja a száját
– Na, ennyi volt, Piros – gondolod, és behunyod a szemed.