Elszontyolodott az öreg lubickapásztor, hogy lehetne ezeknek mind megfelelni? Gondterhelten mesélte el a lányának, hogy mit üzent a király.
– Egyet se féljen, apámuram, – mondta erre a leánya – majd csak lesz valahogy.
Amikor elérkezett a látogatás napja, a lubickaleány elővezetett egy szép almásderes csikóhalat az istállóból, és felkantározta.Forrás: Freepik Ezután belekapaszkodott a kantárba, és megnógatta a prüszkölő csikócát. Az engedelmesen húzni kezdte a lányt, akinek így nem kellett bekapcsolnia a propellerjeit. Úszott is, meg nem is!
Megérkezett a kantárba kapaszkodott lubickaleány a fővárosba, ott egyből a palota tróntermébe vezették. Itt nem szólt semmit, csak udvariasan meghajolt. Köszönt is, meg nem is!
A trón elé érve a lubickalány előbb rámutatott a csikóhalra, majd utána kedvesen mosolyogva a lubickakirályra. Így jelezte, hogy a tengeri csikó az ajándék. Majd amikor a király lelkesen megköszönte, hirtelen ráhúzott egyet a jószág farára, mire az felcsapta a fejét-farkát, nyihogott egy éleset, és kiúszott a trónteremből, de még a palotából is. Meg se állt hazáig!