– Hej, az anyád szömit! Ezt meg miért csináltad? Ezért börtön... – háborodott fel a lubickakirály, mert nagyon megtetszett neki az a gyönyörű almásderes tengeri csikó, szívesen megtartotta volna. De aztán elakadt a szava. Hozott is ajándékot, meg nem is!
– Na jó'van, te jány, milyen az élet a csikócafarmon? – kérdezte némileg lecsillapodva a lubickakirály
A lány válasz helyett előkapott egy mobiltelefont, valamit pötyögött rajta, mire a trónteremben felhangzott egy rövid trilla. Az udvaroncok elkezdték a mobiltelefonjaikat babrálni, nézve, hogy nekik jött-e üzenet. De csak a királynak jött
– Köszönöm kérdésed, király uram, megvagyunk – üzente a leány. Beszélgetett is a lubickakirállyal, meg nem is!
– Hinnye, a csavaros eszű mindenedet! – mérgelődött a lubickakirály, de titokban már nagyon tetszett neki az okos lubickalány. – Ezt a próbát is kiálltad.
Ekkor felhangzott a rövid trilla megint.
– Akkor köszönöm a vendéglátást, király uram, minden jót, indulok haza – jött az üzenet a király telefonjára, a lubickaleány pedig lassan megindult a kijárat felé.