A lubickakirályfinak ügyes keze volt, s mivel amúgy is szívesen barkácsolgatott otthon, ezért másnap a műhelyében hegesztett tíz vaskarikát, úgy arasznyi átmérőjűeket. Ezekkel aztán kirendelt a főváros minden kapuja mellé egy-egy adószedőt, aki az áthaladásért pénzt követelt mindazoktól, akik nem tudtak átúszni a vaskarikán.
Zúgolódtak is a lubickák, mert azok a gyűrűk olyan szűkek voltak, hogy még egy fogyókúrázó angolna is fennakadt volna rajtuk, hát még ők. De nem volt mit tenni, aki a be szeretett volna úszni a fővárosba, annak adót kellett fizetnie.
Élt ekkortájt Lubickaországban egy öreg lubickacsikós, aki kis ménesével járta a sovány tengeri legelőket.Forrás: Freepik Éppen a havi csikóhalvásárba igyekezett, amikor őt is megállította az adószedő, és követelte tőle a sarcot. Mivel az öreg lubickapásztornak pénze a vásár előtt, ugye, nemigen volt, átúszni meg a karikán nem tudott, így mehetett isten hírével.