Forrás: Mayer Tamás– Gyermekeim, nyissátok ki az ajtót, mert itthon felejtettem a metróbérletemet! – dörmögte.
De a kisrobotok bentről így feleltek:
– A mi robotmamánknak kellemes magas hangja van, nem olyan mély és dörmögő, mint a tiéd, gonosz robontó! Bennünket nem csapsz be, nem nyitunk ajtót!
– Meg aztán nincs is neki metróbérlete, te fajankó! – sipította a legkisebb kisrobot harciasan.
– Méghogy fajankó! Na várjatok csak! – bosszankodott a robontó. Gyorsan elbújt a szerszámoskamrában, és megpróbálta megváltoztatni a hangját olyanra, mint a robotmamáé. – Gyermekeim, gyermekeim… khm, kicsit magasabbra – dörmögte, és egy kicsit feljebb állította az egyik szabályzót. – Kedveseim, kedveseim… aha, majdnem jó, csak egy kicsit lágyabbra – próbálgatta, és egy picit lejjebb állított egy másik értéket.– Falatkáim, falatkáim… na, ez pont jó! – bólintott elégedetten.
Újra odament az ajtóhoz, és megint csengetett a kaputelefonon.