15 oldal, 18 perc, 110 olvasás

Volt egyszer egy robotország, annak pedig volt egy királya. Egyik késő este, mint általában, a robotkirály uralkodói teendőit intézte a laptopján, amikor annak képernyője bizonytalanul megremegett, és a rajta lévő szöveg eltorzult. Nézte a király, mi baja van ennek? Most vette nemrég, csak nem ment tönkre ilyen hamar?
Ahogy ott nézegette, kocogtatta a laptopot, hirtelen valami csúnyaság dugta ki a fejét a képernyőből. De olyan ronda volt ám, hogy még a király is felordított ijedtében, pedig köztudott volt róla, hogy nem egy anyámasszony katonája.
A rettentő fej vonaglott egy kicsit, megreccent még párszor, majd egyenesen a robotkirályra szegezte hideg szemét.
– Végre találkozunk, robotkirály! Én vagyok a Kalamona, és jöttem, hogy elvigyem a lányodat feleségnek.