Még félórányi poroszkálás után elérték a sötétweb erdőt, amikor a táj képe alaposan megváltozott. Komor, elfüggönyözött ablakú épületek és magas kerítéssel körbevett weboldalak követték egymást az út két oldalán. A robotlovag és paripája megilletődve pillantgattak ide-oda, de nem álltak meg, hanem addig mentek, amíg elértek a fekete hegyhez, aminek az aljában tényleg ott volt a fekete vasajtó, ahogy a kacsák ígérték.
Ahogy közelebb értek, a semmiből hirtelen egy sebhelyes arcú vírusprogram ugrott elő.
– A jelszót, lovag! De vigyázz, ha tévedsz, akkor megfertőzlek, és ellopom minden holmidat, a paripáddal egyetemben! – fenyegetőzött.
– No, ezt a két bájgúnár elfelejtette megemlíteni! A fene a kényeskedő fejüket – gondolta magában a kisrobot, majd hangosan csak ennyit mondott. – Várjál, komám, ide van felírva a kardomra.
Azzal előhúzta Hashítót, és úgy vágta ketté a vírust, hogy az meg se tudott nyikkanni. Az ajtóra is csapott kettőt, amitől az négy darabban hullott le a pántjáról. Bementek.