A robozzum elmesélte, mi történt a réges-régi hídnál.
– És mit fogsz csinálni? – kérdezte az öreg felháborodottan.
– Mit csinálnék? Elkerülöm a hidat – rántotta meg a vállát a robozzum.
– Hát csak nem adod fel ilyen könnyen, kiskomám? – horkant fel az öreg. – Mutasd meg annak a senkiházinak, hogy milyen vasból öntöttek. Harcolj!
– Sántán az egyik legerősebb robozzum ellen? Esélyem sincs.
– Nem az esély miatt győz valaki, hanem azért, mert győzni akar! Ha pedig gyengébb vagy, akkor pótold ki egy kis furfanggal. Hmm, pont van is a számodra valamim! – kacsintott, azzal hátracsoszogott a bolt hátsó részébe.
Fiókokat húzogatott, dobozokat nyitogatott, majd amikor végül visszajött, az egyik kezében egy arasznyi ezüstszínű pálcika csillogott.
– Hááát, hacsak nem egy varázspálca az a valami, akkor nehezen hiszem, hogy tud segíteni – hitetlenkedett a robozzum.
– Pontosan az, robozzum, pontosan az. Ez az a varázspálca, ami neked kell. Ez egy lebbencshekker – mondta sejtelmesen az öreg, és elmagyarázta a robozzumnak, hogy mit kell tennie. Az, bár habozva, elfogadta a kis ezüstpálcikát, és becsúsztatta a karjában lévő tárolóba. Megköszönte Pécé bácsinak a segítséget, és hangtalanul kisuhant a boltból.