Erzsi arca erre nyomban felderült, mert megszimatolta az üzleti lehetőséget. Tény, hogy ehhez jó érzéke volt.
– Az emberhaj.
– Fúj!
– Én is pont ezt mondtam! Igaz, hogy kellemesen puha, jól festhető, kényelmes viselet, én azonban mégsem szoktam javasolni az ügyfeleknek, mert ezt csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak.
– Drága?
– Hogy drága-e? – kacagott fel Erzsi. – Szemérmetlenül! Meg aztán az árán kívül van még egy probléma. Ezzel a hajjal olyan feltűnő lenne, hogy mindenki csak magát bámulná az utcán.
– Igen?... Mindenki? – vékonyodott el Vangubáné asszonyság hangja.
– Biztos vagyok benne. De mindegy, hozom a fémszálas hajat. Milyen méret?
– Várjál, te leány! Milyen színben van ez az... izé… emberhaj?
– Szőke, de átfesthetem bármilyenre.
– Jól van,... akkor először megnézném ezt az... izé… emberhajat.
– Máris hozom! – pattant vidáman Erzsi a rózsaszín szekrénykéhez.